Megtartotta első riporttáborát a Vajdasági Magyar Újságírók Egyesülete
Hogy milyen az, amikor egy településre legalább tizenöt újságíró érkezik? Nos, erről elsősorban az erzsébetlakiak tudnának nyilatkozni, akik a múlt héten egy nem mindennapi rendezvény házigazdái voltak.
Riporttábor szervezésével ünnepelte meg fennállásának tizedik évfordulóját a Vajdasági Magyar Újságírók Egyesülete. Az eseménynek az erzsébetlaki Nemzetközi Természetvédelmi Kutatóközpont adott otthont, de az erdélyi, kárpátaljai és vajdasági résztvevők bejárták a környező településeket is.
Az ötlet a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének tapasztalata alapján született, akik már rendeztek hasonló tábort. A különböző régiókból és szerkesztőségekből érkezett kollégák megpróbáltak olyan témákat találni és feldolgozni, amelyek számíthatnak a nézőik, hallgatóik, olvasóik érdeklődésére, a hangulatos esti beszélgetések során pedig megosztották egymással gondjaikat és örömeiket.
— Közép-Bánátot, illetve Erzsébetlakot azért választottuk, mert ide a vajdasági újságírók is ritkábban jutnak el, pedig ezen a vidéken sok jó kezdeményezés van, amelyekről a Kárpát-medencében is érdemes hírt adni. Mi a falusi turizmusra, a konyhakertészek munkájára, a Császár-tó természetvédelmi területre, az écskai Lázár-kastély történetére hívtuk fel a figyelmet, de az erdélyi Háromszék lap újságíróját például az itteni katolikus bolgár lakosság élete érdekelte – mondta Tóth Lívia, a VMÚE elnöke.
A csoport Nagybecskereken találkozott dr. Német László megyéspüspökkel, aki a püspökség múltjának és jelenének ismertetése mellett számos feltett kérdésre, mint például az egyházi vagyon visszaszármaztatása, is választ adott. A három nap alatt az újságírók megfordultak Lukácsfalván, Titelen és Écskán, valamint hosszabb sétát tettek a Császár-tó természetvédelmi területen.
Ambrus Attila, a Brassói Lapok főszerkesztője örömét fejezte ki, hogy Erdély után megkezdődött a Kárpát-medence, illetve első lépésben Vajdaság felfedezése. Véleménye szerint az örökös rohanás miatt az újságíró általában nem tudja kellőképpen beleélni magát a kiválasztott témába, a riport viszont olyan műfaj, amely időt és elmélyülést követel.
A jelenlévők megállapították, öröm látni ezeket a kis falvakat, ahol a lakosság száma folyamatosan csökken, az ott élők azonban nem adják fel a küzdelmet, és igyekeznek megtartani a közösséget.
A riporttábor létrejöttét – amely első volt ugyan, de remélhetőleg nem utolsó — a Tartományi Tájékoztatási Titkárság és a Magyar Nemzeti Tanács támogatta. A VMÚE az itt készült anyagokat a Bethlen Gábor Alap segítségével a jövő év elején kiadványban tervezi megjelentetni.
