Beszélgetés Lennert Gézával, a Jó Pajtás felelős szerkesztőjével
A lassan 67 éves Jó Pajtás a világ egyetlen magyar nyelvű gyermekhetilapja. Jogelődjének, a Pionírújságnak az első száma 1947. január elsején látott napvilágot, a jelenlegi nevén 1958-tól kerül az olvasókhoz. A legkisebbek havi lapja, a Mézeskalács 1953-tól mellékletként, 1954-től pedig önálló kiadványként létezik. Bizonyára ez is elég ok lenne a beszélgetéshez, de az interjúnak más apropója is van: augusztus 20-án a magyar állam a Külhoni Magyarságért Díjjal tüntette ki a lapot.
— A Jó Pajtás és „kisöccse”, a Mézeskalács nem egy menő üzleti vállalkozás. Gyermeklapot készíteni a többségi nemzet nyelvén sem kifizetődő. Sajnálatos példa erre a magyarországi gyermeksajtó, de a szerbiai gyermeklapok is óriási nehézségekkel küszködnek – mondta Lennert Géza, a Jó Pajtás és a Mézeskalács felelős szerkesztője, amikor arról kezdtem faggatni, hogyan érzik magukat ebben a „kiváltságos” helyzetben, egyetlen magyar nyelvű gyermekhetilapként. – Sajnáljuk, hogy így van, mert mi azt szeretnénk, ha minél több olyan újság jelenne meg, amelyet a legkisebb és a kicsit nagyobb olvasók kedvvel forgathatnak. Mi tesszük a magunk dolgát, miközben pontosan tudjuk, támogatás nélkül nem létezhetnénk. Nagy naivitás azt hinni, hogy a vajdasági magyar sajtó eltarthatja magát, netalán még jövedelmező is lehet. A mi esetünkben két lehetséges modellről beszélhetünk. Az első, ha az adott lap kap annyi támogatást, hogy a saját bevételével együtt meg tud élni. A másik, ha egy nagy kiadó melléktevékenységként, kikerülhetetlen rosszként, a lehető legalacsonyabb költségvetéssel megengedi neki, hogy létezzen. Szerencsére nálunk a politika a gyermeksajtót is beépítette a nemzetiségi tájékoztatási rendszerbe, biztosítva a tájékoztató és oktató-nevelő lapok láncát az óvodától az általános és a középiskolán át, a felnőttkorig. Bevallom, nagy reményt fűztünk a vajdasági magyar tájékoztatási stratégiához, de most azt tapasztaljuk, hogy „leülepedett” a dolog, hiszen ezen a téren szinte semmi sem történik.
- Sokan állítják, hogy a nyomtatott sajtónak nincs jövője. Mennyire igaz ez a gyermeksajtóra, amelynek a „fogyasztói” már a számítógépes, internetes generációhoz tartoznak?
— A számítógép és a világháló már a mi életünknek is szerves része, mégis arra próbáljuk rávenni az olvasóinkat, hogy papíralapú újságot is vegyenek a kezükbe. A klasszikus vagy hagyományos nyomdatermék forgatása teljesen más élményt nyújt, megmozgatja a gyermekek képzelőerejét, arra készteti őket, hogy gondolkodjanak. Jusson csak eszünkbe Saint Exupéry példája a kalappal, illetve az elefántot elnyelő óriáskígyóval! A Jó Pajtás internetes változata egyébként ugyanolyan, mint a nyomtatott, mert nem az itteni diákoknak készítjük. Késleltetve ugyan, de a lap teljes tartalmát felrakjuk a világhálóra, méghozzá pdf. formátumban, hogy a magyar anyukák és apukák a világ bármely részén kinyomtathassák a csemetéjüknek. Egyszóval, nem törekszünk arra, hogy a honlapunk más legyen, és nem próbáljuk átirányítani a gyerekeket az internetre, hogy ott olvassanak minket. Mi azt akarjuk, hogy a papír Mézeskalácsot és Jó Pajtást olvassák. Ezt az akaratot azonban nem lehet sem példányszámban, sem piacban kifejezni.
- A XXI. század gyermekének milyen tartalmat kell a kezébe adni ahhoz, hogy el is olvassa?
— Mi folyamatosan arra törekszünk, hogy a lapban háromféle tartalom jelenjen meg: tájékoztató – hírek, történések az iskolákból, településekről, amelyeket főleg a diákok írnak meg, valamint szórakoztató és oktató-nevelő. Mindenképpen az utóbbit tartjuk a legfontosabbnak, mert ebbe a részbe próbáljuk meg például becsempészni mindazt, ami kimaradt a tantervből. Arra ügyelünk, hogy kicsit magasabb színvonalat kínáljunk, mert nem árt, ha a gyerek gondolkozik és tanul is, miközben a Jó Pajtást lapozgatja. Az lenne a jó, ha akár észrevétlenül is, de minden szám elolvasásával újabb tudásra tenne szert.
- Hogyan jut el a Jó Pajtás az olvasókhoz?
— Főleg az iskolai terjesztők, a tanárok segítségével. Abban az iskolában, ahol a felnőttek fontosnak tartják a Jó Pajtást, ott a gyerekek is szeretik, használják, akár órán is. Én kielégítőnek tartom a példányszámunkat, habár vannak olyan oktatási intézmények, ahol egyetlen darabot sem rendelnek meg. Sajnos, jelentkezik az elvtelen konkurencia is, ugyanis bizonyos fővárosi kiadók gyermeklapnak nevezett kiadványokat jelentetnek meg, amelyek jóval drágábbak, mint a Jó Pajtás, egyes pedagógusok mégis ezeket részesítik előnyben. A nagyobb gond az, hogy ezek lektorálatlan, helyesírásilag is problémás lapok, mi viszont nagyon vigyázunk arra, hogy az írások tartalmilag és nyelvileg egyaránt rendben legyenek.
- Valamikor zajlott az élet a Jó Pajtás körül, a szerkesztőség nagyszabású versenyeket szervezett, a nyerteseket jutalom utakra vitték, gyakran külföldre is. Jelenleg mire jut pénz?
— Én már a fénykor végén jöttem a laphoz, de akkor még önálló szerkesztőség voltunk a Forum Lap- és Könyvkiadó Vállalat keretében, 13-14 dolgozóval. Jelenleg elég definiálatlan a státuszunk, de szerencsére még nem vagyunk melléklet. Régen, amikor saját pénzügyi kerete volt a lapnak és önállóan gazdálkodhatott, a versenyek győzteseit Moszkvába, Kairóba, Hollandiába vitték jutalom kirándulásra. A legnagyobb megmozdulásunk a Jó Pajtás nyelvművelő versenye volt, amely negyven évet ért meg. Két évvel ezelőtt bizonyos módon feltámadt a Szűcs Imre versmondó verseny formájában, amelyet – nem véletlenül – a bánáti Udvarnokon szervezünk meg, ahol már magyar iskola sincs. Tavaly még megvolt a Jó Pajtás sakkversenye, az idén nem tudjuk… A legnagyobb gond mégis az, hogy a gyermeklap három állandó munkaviszonyban lévő dolgozója közül ketten, Fehér Mária és jómagam, novembertől nyugdíjba megyünk, és még nem tudjuk, ki lesz az utánpótlás. Fiatal külmunkatársaink, bedolgozó szakembereink, tanáraink természetesen vannak, de ők nem szerkesztők. Az anyaországi kitüntetés miatt most egy kissé rivaldafénybe kerültünk, de még nem látom, ez a hirtelen jött népszerűség hogyan segíthetne rajtunk? Mi azt szeretnénk, ha ez a stílus folytatódna, ha a Jó Pajtás a jövőben is ilyen maradna, mint most. Egy tarka papírhalmazt, amire ráírják, Jó Pajtás, bármikor ki lehet adni, de nem sokat ér, ha olyan tartalommal telítik meg, amelyet valaki minden kritérium nélkül szed le az internetről. Ja, és hetilapnak kell maradnia, mert a folytonosság meghozza az eredményét. A havi vagy még ritkább megjelenés csak pótcselekmény, mert a gyermek nem szokja meg, mindig újra meg újra emlékeztetni kell, hogy létezik egy újság, amely neki készül.
TÓTH Lívia, Hét Nap, 2013. 09. 18.
