A kezdetekről, a művészi világ érdekességeiről, a témák önmagukban való megérleléséről beszélgettünk Gyurkovics Virággal, a pályakezdők díjával kitüntetett újságíróval
A pályakezdők közül Gyurkovics Virágot, a Hét Nap újságíróját jutalmazta az idén a Vajdasági Magyar Újságírók Egyesülete. Még 17 éves volt, amikor először megfogalmazódott benne, hogy újságíró szeretne lenni, majd amikor 2007-ben felvételizett a tanítóképző karra, egy újsághirdetésre bukkant, a Pro Media hirdetett újságíróiskolát. Virág így hét közben Szabadkán tanult az egyetemi karon, hétvégente pedig Újvidéken újságírást.
2008-ban a Közegellenállás riportpályázatán különdíjat kapott, ez elég bátorságot adott neki ahhoz, hogy a Vajdaság ma hírportál álláshirdetésére jelentkezzen szabadkai tudósítónak 2009 januárjában. A hírportálon művelődési témákkal foglalkozott, s a művelődés lett a területe, amikor két éve a Hét Nap újságírója lett.
– Teljesen változó, hogy hogyan készülök egy-egy interjúra – válaszolta, amikor arról kérdeztem, hogy spontán beszélgetős vagy nagyon felkészülős újságíró-e inkább. – Épp a minap készítettem egy interjút egy olyan valakivel, akit nem ismertem korábban. Először arra gondoltam, hogy a lehető legtöbb információt összeszedek róla közös ismerősöktől, azután mégis hagytam, hogy úgy mutatkozzon be nekem, ahogyan ő akart. Itt a spontán beszélgetés jó döntésnek bizonyult. Ez persze attól is függ, hogy kiről van szó, hiszen sok esetben nagyon is szerencsés jól felkészülni. Folyamatosan érnek új élmények, új emberekkel ismerkedek, próbálom képezni is magam, olvasok folyóiratokat, szaklapokat, és más újságírók írásait is olvasom. Így változó az is, ahogyan hozzányúlok egy-egy témához. Persze érthető, hogy feszült olykor az ember. Ott vannak a kérdések, hogy jól csinálom-e, okosat, hasznosat kérdezek-e. De a lényeg, hogy kíváncsinak kell lenni. A kíváncsiság szerintem az egyik kulcsszó. Akkor sikerül legjobban egy beszélgetés, amikor nem azon stresszelek, hogy én hol vagyok mint újságíró, hanem amikor az őszinte kíváncsiság vezérel.
Volt már, hogy nagyon izgultál egy interjú előtt, vagy azért, mert nagy kihívás előtt álltál, vagy mert annyira tisztelted az illetőt, hogy nagyon meg akartál felelni?
– Volt ilyen, igen. A Csernus Imrével való interjúra például nagyon készültem, számos vele készült interjút olvastam el, néztem meg, kérdéseket írtam össze. A stílusából adódóan nem is kell annyira csodálkozni azon, hogy egy kezdő újságíró kicsit tart a vele való találkozástól. Végül is egészen jól sikerült a beszélgetés. Ez két évvel ezelőtt volt, pont akkor kezdtem a hetilapos munkát, akkor kezdtem ízlelgetni, hogy milyen is hetilapos írásokat írni.
Internetes újságíróként kezdted. A hetilapnak való írás és az internetes újságírás teljesen más munkamódszert kíván meg.
– Az internetes újságírásnál a gyorsaságra kellett törekedni, és megtanulni csak a lényeget leírni, a hetilapnál azonban jobban körbejárható a téma több szempontból is. Nagyon hálás vagyok, hogy az internetes újságírásban is kipróbálhattam magam, mert segített fejlődni. Kezdetben azt gondoltam, hogy minden információ, amit elmond az alany, az egyaránt fontos, aztán meg kellett tanulni, hogy kell megfogni valaminek a lényegét. Nyilván ezt a lehető leggyorsabban és legpontosabban kellett megírni, a rendezvények után rohannom kellett írni. Közben meg sokszor éreztem azt, hogy a téma többet kíván, mint amennyi felületem van rá. Úgy alakult, hogy amikor ezt már egyre jobban éreztem, akkor kerültem a Hét Naphoz. Ami a témaválasztást illeti, zömében szabad kezet kapok. Van, hogy sokat ülök egy témán, amikor azt érzem, hogy az olvasónak csak akkor tudom átadni, ha magam is bőven beleásom magam. Hagyom, hogy a téma valamilyen érzelmeket váltson ki belőlem, valamilyen irányba elindítson, megtalálja a helyét bennem. Ha megtalálta a helyét bennem, akkor könnyebb is visszakommunikálni úgy, hogy mások számára is érthető legyen. Persze nyilván ez nem jelenti azt, hogy más is úgy fogadja be, ahogyan én megéreztem. Szeretek akár több mint egy órát is beszélgetni valakivel. Néha azt érzem, hogy van, akiből csak akkor jön ki a valódi mondanivaló, ha előtte fél órát csak kötetlenül beszélgetünk. Arra törekszem, hogy jó íze legyen az interjúimnak. Most az jutott eszembe, hogy az újságírás nem is annyira az írásról, mint a gondolkodásról szól. Hogy mit mivel társítok, miből milyen következtetést vonok le.
Azt mondtad, hogy többnyire szabad kezet kapsz a témaválasztásban. Miről írsz igazán szívesen?
– A képzőművészet, a vizuális kultúra például nagyon közel áll hozzám. Nagyon izgalmasnak tartom, hogy a művészek hogy találják meg azt a nyelvet, amelyen közvetíteni akarják a saját belső világukat, vagy ahogy tükrözni akarják a világot. Azt gondolom, hogy azért érdemes rájuk figyelni, mert ha azt érzik, hogy ki akarnak adni magukból valamit, akkor már eleve annyi van bennük, amire érdemes odafigyelni. Ha valaki azt érzi, hogy meg akar mutatni valamit a világnak, akkor biztos valamilyen izgalmas dolog zajlik benne. Izgalmas kiismerni, hogy kinek mi a megmutatkozás nyelve. Van, akinek ez a nyelv a színház nyelve, van, akinek az írás. Nagyon érdekesnek tartom megfigyelni, hogy az alkotó mire hogyan reflektál, mit miért éppen úgy kezel, ahogyan. Ez egy kifogyhatatlan téma.
Tápai Renáta (Magyar Szó)
