Szögi Csaba, a 70 éves Képes Ifjúság felelős szerkesztője: Az elmúlt egy, másfél évben a legnagyobb sikerként azt könyvelem el, hogy még vagyunk
Napra pontosan ma ünnepli megjelenésének hetvenedik évfordulóját a Képes Ifjúság. Jelenleg a napilapunk egyik mellékleteként megjelenő hetilap első száma a második világháború végén, 1945. március 7-én jelent meg Ifjúság Szava címmel. Ez lényegében nem volt más, mint a szerb nyelven íródott Glas omladine című ifjúsági lap fordítása. Kezdetben rendszertelenül, majd pedig a vajdasági antifasiszta ifjúság lapjaként havonta, a későbbiekben pedig kéthetente jelent meg. A hetilap a későbbiekben először az Ifjúság (1951-ben), majd pedig a Képes Ifjúság elnevezést vette fel (1967-ben), s azóta egyetlen lapja a vajdasági magyar fiataloknak. Híre nem egyszer az országhatárokon túlra is eljutott. Az Ifi, vagy Képesifi, ahogyan mi becézni szoktuk, az idén írott sajtó kategóriában kiérdemelte a Vajdasági Magyar Újságírók Egyesületének elismerését is. Szögi Csabával, az újság jelenlegi felelős szerkesztőjével a jubileum és a rangos díj kapcsán beszélgettünk.
Miképpen reagáltál, illetve reagáltatok, amikor megtudtátok, hogy díjazták az újságot?
– Nagyon megörültem az elismerésnek. Az ember mindig is örülni tud annak, hogy elismerik a munkáját, illetve a kollégái munkáját, emellett viszont nem igazán szoktak elkényeztetni minket díjakkal, s ezért is külön örömöt jelent számunkra. Nagyon remélem, hogy azonkívül, hogy a lap idén ünnepli megjelenésének 70 éves évfordulóját, ezt a díjat egyébként is megérdemeltük, s nem kizárólag a jubileumról szól a díj. Azért bízom abban, hogy nem erről van szó, s persze köszönjük szépen.
A kilencvenes évek elején kezdtél el az Ifibe publikálni. Emlékszel-e még az első, megjelent írásodra, illetve arra, hogy milyen körülmények közepette kerültél a laphoz?
– Hogyne! Még középiskolásként, a gimnázium első vagy pedig második osztályába járhattam, amikor összeszedtem a bátorságomat, s Kabóca álnévvel küldtem el egy novellát. Ez meg is jelent, s nagyon megörültem neki. Eleinte, különösen a gimnáziumi évek alatt szépirodalommal, elsősorban novellákkal jelentkeztem, anélkül hogy felvettem volna a kapcsolatot a szerkesztőséggel. Ez sokat is jelentett számomra. Negyedikes voltam, amikor vers kategóriában elnyertem a KMV-n az első díjat, s ezután az egyik akkori külmunkatárs közbenjárásával kerültem kapcsolatba az akkori szerkesztőséggel. Mivel ekkor indultam egyetemre, Zoran Šećerovval, az akkori főszerkesztővel megegyeztem, hogy majd tudósítok innen. Ekkor már interjúkat, publicisztikai írásokat, esszéket is írtam, de továbbra is küldtem verseket és novellákat is. Ezt folytattam a Tóth Lívia és Szabó Palócz Attila által szerkesztett Ifiben is. Miután lediplomáztam és a katonai szolgálatot letöltöttem, először tiszteletdíjas, állandó külmunkatársként publikáltam, majd egy évre rá felvettek munkatársnak. Azóta elnyűttünk még két főszerkesztőt, s utána ért a csapás, hogy kineveztek felelős szerkesztőnek, s azóta is itt vagyok. Remélhetőleg még elég ifjúként ahhoz, hogy ezt a munkát – ami egyben a hobbim is – végezzem.
Miképpen lehetséges motiválni a fiatalokat, hogy folyamatosan részt vegyenek az lap életében?
– Érdekes, hogy nincs is szükség túl nagy motiválásra, s legtöbb esetben maguktól jelentkeznek ezek a jó tollú fiatalok, és jó esetben több éven keresztül írnak az újságba. Inkább egy kicsit nehezebb őket megtartani. Gyakran megtörténik, hogy a frissen lediplomázott fiatalok elhelyezkednek, s így munkájuk mellett már kevesebb az idejük. Ez az a nagyon szerencsés helyzet, hogy nincs szükség külső motivációra. Írni akarnak, cselekedni akarnak, jobbá szeretnék tenni ezt a közeget. Fontos megjegyezni azt is, hogy a lap egy részét tényleg az olvasók írják. Nemrég beindult az új honlapunk, és ennek hatására is többen jelentkeznek, a Facebookon is követnek minket, valamint az újság nyomtatott változatban is eljut a fiatalokhoz. Állandó munkatársként én maradtam egyedül, de azért időnként néhányan az egykori ifisek közül is bedolgoznak. Néha félek, mert nem tudok senkit sem utasítani, hogy írjon egy téma kapcsán, esetleg ajánlani tudom a témákat, de hála istennek, legtöbbször erre sincs szükség, mivel általában a fiatalok maguk jelentkeznek ezekkel, s ritkán történik meg az, hogy példának okán van egy rendezvény, s nincs senki sem, hogy írjon róla.
Azonkívül, hogy hetilapként jelent meg, az ifjúsági lap könyveket adott ki és rendezvényeket is szervezett. Kérlek mesélj ezekről.
– Túl sok kiadványunk nem volt, de egy időben a KMV díjnyertes alkotásait is megjelentette könyv formájában. Tóth Lívia idejében Tetszőleges irány címmel a Képes Ifjúság vonzáskörzetében lévő fiatal költők verseinek antológiáját is kiadta. Ez a versgyűjtemény pedig az adott évben a Sinkó-díjat is kiérdemelte. Szabó Palócz Attila idejében pedig együttműködés alakult ki a hetilap és a zEtna Kiadó között, amelynek gyümölcseként néhány könyv közös kiadásban jelent meg, s az újság mellékleteként jutott el az olvasókhoz, ami nagyon megdobta e kiadványok példányszámát.
Ez a nagyon fontos együttműködés sajnos pénzhiány miatt félbeszakadt, de jó lenne egyszer felújítani. A rendezvények közül a 2003-ban Magyarkanizsán megrendezett rockzenei tehetségkutatóval egybekötött Jump Fesztivált emelném ki. Szerintem egy remek helyszínen megrendezett, jól sikerült rendezvény volt. Reméltük, hogy ennek is lesz folytatása, de megint csak a gazdasági helyzet és a pénzhiány gátolta meg az újbóli megrendezését. Hát, amennyiben nem is lesz állandó fesztiválja a lapnak, túl optimista lennék, ha azt mondanám, hogy erre van reális esély, de tudunk csatlakozni fesztiválokhoz, s van is egy ilyen tervünk az idei évre. Meg kell még említeni az egykori zentai Nyári Ifjúsági Játékokat, amelyen úgyszintén szerveztünk Képes Ifis napokat, illetve részt vettünk a megszervezésében, s naponta megjelenő fesztiválújságot is készítettünk, s az újság ily formában is megjelent ezeken a bulikon. Szerintem ez egy olyan hagyomány, amit a lehetőségeinkhez képest tovább kellene vinni, mivel ezeken a rendezvényeken rengeteg a fiatal, és így olvasókat és újságírókat is lehet verbuválni. Ettől függetlenül, ifjúsági kétheti lapként továbbra is ott vagyunk a fesztiválokon.
Mi az, amit a Képes Ifjúság szerkesztőjeként a legnagyobb sikerként könyvelsz el, s mi az, amit ezidáig sem sikerült megvalósítani?
– Az utóbbi időben, az elmúlt egy, másfél évben a legnagyobb sikerként azt könyvelem el, hogy vagyunk még. Azt, hogy megmaradt a lap. Ez mindenképpen sikernek számít, mert vannak kritikus időszakok, s a mostani is egy olyan. Vannak, akik nem szívesen látják, hogy van ez a lap, egyfajta nyűgnek tekintik, nem tartják szükségesnek, vagy éppen politikailag megfelelő beállítottságúnak stb. Mindennek tetejére adott ez a gazdasági helyzet, mivel nem olcsó egy lapot kiadni. Ez alatt nem a külmunkatársak tiszteletdíjára gondolok, mivel az minimális, s az én fizetésem sem óriási, hogy az tönkretenne bármilyen céget, hanem a nyomtatási költségekre. Összességében kényelmesebb lenne sokaknak az, ha nem lenne ez a lap. Mi viszont küzdünk azért, hogy megmaradjon az újság, ezt pedig a mai napig sikerült elérni. Ezenkívül jó lenne egy állandó fesztivál, s tudnánk kiadványokat is megjelentetni. Erre egyébként a jubileum kapcsán van is egy törekvés, de évente lehetne egyet-kettőt összehozni, de ezt a gazdasági helyzet egyelőre nem teszi lehetővé, s ezen kellene változtatni. Viszont bízok a honlapban, mert manapság már online is lehetséges könyveket megjelentetni. Ennek kellene megtalálni a mikéntjét. Lehet, hogy egy nálam ügyesebb szerkesztőre lenne szükség, egy olyanra, aki jobban átlátja az internet világát, s akár gazdaságilag is gyümölcsözővé tudna tenni egy honlapot.
A jubileum megünneplésére mit terveztek? Amennyiben nem titok, akkor kérlek, mesélj ezekről is.
– Picit titok, mivel nem tudom, hogy mire lesz majd pénz, de pályázgatunk és próbálkozunk.
Az első lépés mindenképpen a szerdán megjelent ünnepi szám volt, ahol régi főszerkesztőket és munkatársakat is megszólaltattunk. Azonkívül, hogy tényleg ünnepeltünk, én is kíváncsi voltam, s remélem, hogy az olvasókat is érdekelte, hogy milyen volt régen, s a mai lapról mi is a régi munkatársak véleménye, ennek a számnak promóciós szerepet is szántunk, hogy az olvasók és a közvélemény figyelmét felhívjuk arra, hogy hetvenéves az ifjúsági lapunk, s ezért jó lenne, ha támogatásban részesítenék, s remélem, hogy majd támogatják is. Két kiadvány megjelentetését tervezzük, ezenkívül mindenképpen lesz egy protokoll jellegű ünnepség, amivel csatlakozni szeretnénk a KMV döntőjéhez, s ezt Óbecsén ejtenénk meg, és valamelyik nyári, vajdasági fesztiválhoz csatlakozva, egy-két zenekar fellépésével szerveznénk egy Képes Ifjúság-napot, amire persze összehívnánk a lap iránt érdeklődő fiatalokat, a külmunkatársakat és akár a régi kollégákat is.
Horváth Zsolt
Magyar Szó, 2015. március 8.
