Négy hónappal odázza el az állam a médiumok magánosítását – Tóth Lívia: Az agónia folytatódik e döntés révén
Tavaly augusztusban fogadta el a szerbiai parlament az új médiatörvényeket, melyek a többi között szabályozzák a közszolgálati médiumok működését, de meghatározták az állam kivonulását is a többi médium tulajdonosi szerkezetéből. Ennek következtében nagy számú, elsősorban helyi önkormányzati alapítású sajtóorgánum néz bizonytalan jövő elé. A törvény eredetileg július elsejét határozta meg végső határidőként az érintett médiumok privatizálására, csakhamar világossá vált azonban, hogy esély sincs ennek a folyamatnak a lezárására a megadott időkereteken belül. A privatizáció egyébként nem feltétlenül a médium szó szerinti eladását jelenti, a dolgozók is átvehetik annak a részvényeit, az irányítást, feltéve, ha lehetségesnek tartják az adott ház működésének fenntartását. A gond éppen az: nem volt tapasztalható szinte semmilyen érdeklődés egyik kis helyi sajtóorgánum iránt sem. A legtöbben egyet értenek abban, hogy ez a végkifejlet teljesen várható volt, figyelembe véve az ország gazdasági helyzetét, a médiapiac állapotát és ezeknek a helyi médiumoknak a hallgatottságát.
A kormány most új döntést fogadott el, melyet törvénymódosítási javaslatként a parlament elé terjesztett: meghosszabbítják a privatizáció határidejét, négy hónapos halasztást hagytak jóvá. A döntésről maga a miniszterelnök tájékoztatta a nyilvánosságot. Aleksandar Vučić kifejtette, majd október vége számít a végső határidőnek. Továbbra is hiszi, hogy a legjobb megoldást a sajtótermékek magánosítása jelenti, mert ekképp „minden tulajdonos úgy alakíthatja az üzletelését, ahogyan csak akarja”. Kijelentette, hogy a médiaprivatizáció világszínvonal kérdése, melynek elérése felé nekünk, vagyis Szerbiának is sietnie kell. Úgy értékelte, nem indokolt a jelenlegi helyzet, melyben minden polgármester ott beszél minden helyi rádióállomáson, miközben milliós hiányokat okoznak. Arra tett ígéretet, hogy a következő négy hónapban kész lesz ismételten tárgyalni a magánosítás előtt álló sajtóházak képviselőivel, s hogy erre a kommunikációra Ivan Tasovac művelődési és tájékoztatási miniszter is teljesen nyitott.
AZ ÚJSÁGÍRÓKKAL SENKI NEM KÖZÖL SEMMIT
Tóth Líviát, a Vajdasági Magyar Újságírók Egyesületének elnökét elsőként arról kérdeztük, látja-e bármilyen esélyét annak, hogy változtasson a helyzeten a négy hónapos halasztás.
– Úgy gondolom, hogy semmit sem jelent. Tisztában kell lennünk azzal, hogy a privatizációt mindenképpen végre fogják hajtani, ha nem most, akkor egy következő pillanatban. Az intézkedés csupán a haldoklást hosszabbítja meg. Nagyon sajnálom azokat a kollégákat, akik ezekben a tájékoztatási eszközökben dolgoznak. Tudom, milyen hangulatban dolgoztak eddig is, amikor még mindenki azt hitte, hogy július elseje a határidő.
Az egyesület vezetője szerint rendkívül rossz, hogy az újságírók semmit sem tudnak, velük senki nem közöl semmit, nem értesítik őket. A vezetőség egyszerűen nem ad információkat.
– Ezeknek a kollégáinknak sajnos fogalmuk sincs, hogy van-e érdeklődő, hogy meg fogja-e venni valaki a médiumot vagy az egyszerűen megszűnik a határidő beköszöntésekor. Képzeljük csak el, ekkora bizonytalanságban milyen érzés lehet dolgozni és minőségi műsort gyártani. Most úgy érzik, csak a már meglévő agóniát hosszabbította meg az állam.
A LEGNAGYOBBAK (SEM) REMÉNYKEDHETNEK
Tóth Lívia elmondta, a Magyar Nemzeti Tanács Tájékoztatási Bizottsága készített egy átfogó felmérést, melynek során egy kérdőívvel felkeresték az önkormányzati rádiókat, azokat, amelyek magyarul is sugároznak műsort. Összesen tizenöt ilyen állomás van. A Szabadkai Rádió közülük a legnagyobb, egész napos magyar műsorral rendelkezik, ez mondható el a Topolyai Rádióról is. A Temerini Rádió is többórás magyar műsort sugároz. Számos olyan helyi rádió működik még – közülük sok Bánátban –, amely napi vagy heti rendszerességgel jelentkezik magyar műsorokkal.
– Ezekben a kis rádiókban sokszor egy-két újságíró dolgozik. Nem az én véleményem, hanem általános vélemény: nemigen bíznak abban, hogy valóban megvásárolja „őket” valaki. Esetleg a legnagyobb médiumok reménykedhetnek, de még a Szabadkai Rádió munkatársai sem bizakodók – mondta el lapunknak Tóth Lívia.
Annak ugyancsak kicsi az esélye, hogy az újságírók vegyék át vevő híján a médiumokat, hiszen tisztában vannak azzal, mekkora költségekkel jár azok fenntartása, s azzal is, mekkora reklámpotenciállal rendelkezik egy kisebbségi adó manapság hazánkban.
Magyar Szó, 2015. június 25.
