A Vajdasági Magyar Újságírók Egyesülete immár hatodik alkalommal osztotta ki több kategóriában azokat az elismeréseket, amelyekkel a szakma képviselőit tüntetik ki évről évre az újságírásban nyújtott kiváló teljesítményekért. Az ünnepélyes díjátadóra tegnap este Topolyán, a Községi Múzeumban került sor. Az ünnepségen jelen volt Hajnal Jenő, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke, a vendéglátó önkormányzat nevében Kislinder Gábor, Topolya község polgármestere, Plohl Edvin, a községi képviselő-testület elnöke és Kisimre Szerda Anna, a topolyai önkormányzat kulturális ügyekkel megbízott tanácsosa, valamint a vajdasági médiumok főszerkesztői, a szerkesztőségek képviselői.
A díjátadó lapunk munkatársa, Máriás Endre szavaival kezdődött, aki a műsorvezető szerepét töltötte be ezen az estén. Emlékeztetett arra, hogy ez az az alkalom az esztendőben, amikor az újságíró-társadalom saját magára figyel, és nem másra, és olyan újságírókat díjaznak, akik teljesítményükkel a megelőző időszakban magukra vonták a szakma és a közösség figyelmét. Ady Endre nyomán elmondta, hogy a jó újságíró fontos ismérvei a hit, a buzgalom és a lelkesedés, és bizony a szakma felhígult, de még mindig találni igazi újságírókat, akik csak ritkán botlanak. Máriást a Melódia kamarazenekar két tagja, id. Gál József és ifj. Gál József követte, majd Marx Éva, a csókai Móra Ferenc Magyar Művelődési Egyesület szavalója mondta el Sziveri János Álompolgárok című versét.
Tóth Lívia, a Vajdasági Magyar Újságírók Egyesületének elnöke, a Hét Nap című hetilap főszerkesztő-helyettese köszöntőszavaiban elmondta, hogy az újságírókat többször bírálják, mint ahányszor dicsérik, éppen ezért fontosak az ilyen díjak a zsurnaliszták számára. Hozzátette azt is, hogy minden díj odaítélése hálátlan feladat, hisz a díjazottakon kívül is vannak olyanok, akik megérdemelnék a kitüntetést.
Kitért arra is, hogy ugyan nem csak az írott sajtó képviselői kapnak díjat, viszont óhatatlanul nagy magyar írók gondolataival találkozhatunk, Ady, Kosztolányi és Krúdy publicisztikája a mái napig mintául szolgál, hisz az ő írásaikat a ma embere is élvezettel olvassa, és titokban minden újságíró abban reménykedik, hogy 80-100 év múlva az ő szavait is idézni fogják. Tóth Kosztolányi tanácsát is megosztotta a jelenlévőkkel, miszerint a legfontosabb, hogy az ember jól írjon, és hogy ne zárkózzon el semmilyen témától.
A topolyai Kodály Zoltán Magyar Művelődési Központ Szélszirom leánykórusának produkciója után került sor a díjak átadására. Először a szórványban megjelenő médiumok kategóriájának elismerését adták át az 1997-ben alakult Székelykevei Igaz Szó című folyóiratnak, a díjat a főszerkesztő, Szatmári Mihály vette át. A lapot, amely hiánypótló, és amely képes arra, hogy felhívja az ott élőkre a figyelmet Martinek Imre méltatta. Ezt követően a legjobb pályakezdő újságírónak járó díjat osztották ki, amelyet Bicskei Magdaléna, az Újvidéki Rádió szerkesztő újságírója vehetett át. Őt Kartag Nándor méltatta, és kiemelte a rádióban dolgozók szép magyar beszédének fontosságát, hisz a hallgatók számára mintául szolgálhatnak, és utalt Bicskei újszerű szerkesztéspolitikájára és lényegre törő interjúira. Ezt követően Pató Angéla, a Pannon RTV újságírója vette át az elektronikus sajtó kategóriájának legjobbjának járó díjat. Őt a Pannon RTV főszerkesztője, Kozma Zoltán mutatta be a közönségnek, elmondta, hogy Pató két területen alkotott maradandót az utóbbi időben. Elsősorban a migránsok körében készített riportjaival, és a most készülő dokumentumfilmjével, amelynek címe Félúton egy jobb világ felé. Másodsorban pedig az Újratervezés című sorozat angliai epizódjaival. Ezt követően Pesevszki Evelyn, lapunk munkatársa vehette át a díjat. Őt Sándor Zoltán, lapunk szerkesztője méltatta. Elmondta, hogy Pesevszkiről már két és fél hónappal ezelőtt írt egy méltatást, amikor megkapta a Magyar Szó év feltörekvő újságírójának járó díját, és azóta is ugyanazzal az odaadással, felkészültséggel és munkabírással végzi munkáját az egyik legnehezebb műfajban, a politikai újságírásban, és nagyszerűen kamatoztatja kommunikációs képességeit, és nemcsak azt tudja, hogy hogyan kell kérdezni, hanem azt is, hogy kitől. Ezt követően Szalai Attila, a Hét Nap karikaturistája vehette át az elismerést. Őt Léphaft Pál, a Magyar Szó karikaturistája méltatta, és beszédében a méz, az ecet és a sajtószabadság hármasáról beszélt, és hangsúlyozta, hogy a karikaturista ugyanazt mondja, mint az újságíró, csak más eszközökkel fejezi ki magát, és a rajzok nem illusztrációként szolgálnak a lapokban, hanem önálló véleményt fogalmaznak meg. Végül Molnár-Krekity Olga vette át az életműdíjat, amelyet a Hét Nap című hetilapnál végzett több évtizedes munkájával érdemelt ki. Tóth Lívia méltatásában elmondta, hogy Molnár-Krekity pályafutása a Középiskolások Művészeti Vetélkedőjén kezdődött, és annak ellenére, hogy több műfajban is kipróbálta magát, szemmel látható, hogy az interjú volt a kedvence, amit két interjúkötet, az Interjúlázban és a BeszÉLgetÉSek című is bizonyít. A méltatásból azt is megtudtuk, hogy a díjazott nyugdíjaztatása óta is igen aktív, és az is kiderült, hogy szereti a kutyákat.
Az ünnepélyes díjátadó állófogadással zárult.
B.em
Magyar Szó, 2016. március 17.
