Szolgál az újságíró vagy kiszolgál? – tették fel a kérdést a KMÚEK tatrangi tanácskozásán
A Barcaság csücskében, Tatrangon tartotta meg közgyűlését a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE), de a Külhoni Magyar Újságíró Egyesületek Konvenciója (KMÚEK) is ezt az alkalmat használta ki arra, hogy megvitassa az utóbbi időszak legfontosabb kérdéseit. A találkozó annak ellenére is eredményesnek mondható, hogy a házigazdák mellett csak a horvátországi és a vajdasági magyar újságírók küldöttsége volt jelen.
A Közösségteremtő sajtó – hagyomány és újítás címet viselő tanácskozáson az egybegyűlteket Karácsonyi Zsigmond, a MÚRE elnöke köszöntötte, majd Kacsó Sándor szolgálata címmel Ambrus Attila, a Brassói Lapok főszerkesztője tartott előadást.
— A Brassói Lapok egykori főszerkesztőjének, a száztíz éve született Kacsó Sándornak a tevékenysége ismételten felveti azt a kérdést, mi a szerepe a kisebbségi magyar újságírónak? Ő ugyanis olyan feladatokat vállalt fel, amelyeknek látszólag semmi közük sem volt az újságíráshoz. Nem csak vezércikket írt és szerkesztette a Brassói Lapokat, hanem elindította a Hasznos Könyvtár és az Olcsó Regénytár sorozatot, önsegélyző pénztárt szervezett – ismertette Ambrus Attila és kitért arra, hogy a sajtómunkások a sok egyéb elfoglaltságuk mellett manapság is foglalkoznak például a színházbérletek árusításával, a művelődési események szervezésével. Vitaindítójában feltette azt a kérdést is, hogy az újságíró szolgál-e vagy kiszolgál, illetve kell-e és milyen szálakkal kapcsolódnia a különböző politikai pártok ideológiájához?
Tóth Lívia, a Vajdasági Magyar Újságírók Egyesületének elnöke a közösségteremtés és az értékek megőrzésének a fontosságát hangsúlyozta, amelyben nagy szerepe van a közszolgálati médiának. Mivel a jelenlévők kíváncsiak voltak arra, hogyan lehetne Vajdaságban levezényelni a sajtó magánosítását, röviden vázolta a szerbiai médiastratégia-tervezet legsarkalatosabb pontjait is.
Kriják Krisztina, az eszéki Új Magyar Képes Újság főszerkesztője az újságírók közösségi szerepvállalásának a fontosságát emelte ki. Elmondta, a maroknyi szerkesztőségük tagjai nem csak gyermek- és hetilapot, folyóiratot, rádió és tévéműsort szerkesztenek, hanem színházi látogatásokat, fellépéseket, különböző rendezvényeket, gyermektáborokat szerveznek, kultúregyesületekben dolgoznak és politikai érdekvédelmi munkát is végeznek.
Kérésünkre Ambrus Attila összegezte a magánosítás előnyeit és buktatóit:
— Már nagyon rég rájöttünk arra, hogy a külhoni magyar területeken, ha egy kis fáziseltolódással is, de ugyanazok a jelenségek játszódnak le. A magánosítás, amelyről most gondolkodnak Szerbiában, Romániában már a kilencvenes évek elején lezajlott, és 17 év távlatából annyi tapasztalattal rendelkezünk a privatizáció diszkrét bájáról és bajáról, hogy ezeket meg tudjuk osztani a kollégáinkkal. A történet azzal a felajánlással kezdődött, hogy a lapokat a szerkesztőségek tagjai vásárolhatják meg jelképes összegért. Ez óriási lehetőséget jelentett, megszabadulhattunk az állami ellenőrzéstől, megszűnt a politikai cenzúra. Ez azonban nem csak szabadságot, hanem kötelezettséget és felelősséget is hozott, hiszen elő kellett teremteni azt a pénzt. Hamarosan jelentkezett egy másfajta cenzúra is, mert a kormány olyan intézkedéseket hozhatott, amelyek a gazdaság és a jog révén korlátozhatták a sajtószabadságot. Az egyik példa, hogy az újságok nem voltak felkészülve az adókötelezettségre. Az állam ekkor olyan perfid megoldáshoz folyamodott, hogy azoknak a lapoknak, amelyeket kedvelt, burkolt állami hirdetéseket biztosított pontosan olyan összegben, hogy ki tudják fizetni az ÁFA költségeit. Azt talán mondanom sem kell, hogy az erdélyi magyar lapok nem kaptak ilyen reklámokat. Igaz, a kormány néhány év múlva úgy próbált enyhíteni ezen a szorításon, hogy a Communitas Alapítványon keresztül állami támogatást nyújt a kisebbségi lapoknak. Ezek az összegek, ha nem is jelentősek, mindenképpen segítenek a fennmaradásban. Ez lehetne a megoldás Szerbiában is, hogy a magánosítás esetén az állam valamilyen támogatási rendszert dolgozzon ki, és az elosztását bízza a kisebbségre – mondta a Brassói Lapok főszerkesztője.
A résztvevők az összejövetel második napján Örökség-túrán jártak, amely során Prázsmáron megtekintették a szász evangélikus erődtemplomot, Csernátonban a Haszmann Pál Múzeumot, egy pillantást vetettek Eresztevényen Gábor Áron sírjára, rövid sétát tettek a Szent Anna-tó partján, majd Tusnádon ebédeltek.
(Tha)
