Sok minden váratlanul történik, de nem a véletlen műve. A dolgoknak ugyanis rendje van és célja. Ezt érezhette Ambrus Attila brassói, Karácsony Zsigmond marosvásárhelyi és Klemm József újvidéki újságíró 2004-ben, egy budapesti évzáró fogadáson, amikor pohármagányban egymásra talált és a magyar valóságban egy külhoni média összefogás gondolatát járta körül.
A szándék egyszerű volt, ha már nem kellettünk az akkori magyar napi politikának akkor, végre mi magunk szervezkedjünk, tartsuk számon egymást. Fent említett három kollégánk ötlete nyomán 2005-ben szerveztük meg a Külhoni Magyar Újságíró Egyesületek Konvencióját, amelynek egyik alapvető célkitűzése az Európa szintű magyar szellemiségű újságírás lett. Kevés a hely annak felsorolására, hogy ez az összefogás milyen gyümölcsöket hozott létre: szakmai és emberi együttműködést, kollegialitást, és mindenekelőtt őszinte emberi kapcsolatokat. Tízen öt éve már nem tévesztjük egymást szem elől. Tudatosítottuk, hogy egységes média tér vagyunk, hogy Felvidéken, Kárpátalján, Erdélyben, Partiumban, Délvidéken, Horvátországban, Muravidéken, Burgenlandban és a nagyvilágban is jelennek meg lapok, rádió és tévé műsorok jutnak az éterbe magyar nyelven.
A száz éve utódállamokba került nemzetrészeink sajtója között könnyebb lett az átjárás, a szakmai segítségnyújtás, a tapasztalatcsere és együttműködés. Ennyi, nem több lett annak az eredménye, hogy a kitaszított nemzetrészek három magános újságírója könnyen szót értett Budapesten.
Ennek az eseménynek az évfordulóján, valahol félúton Lendva és Ungvár, Pozsony és Brassó között, Szent László városában, Nagyváradon találkoztunk, a gondolat megfogalmazói és mi ungvári, lendvai, marosvásárhelyi, brassói, újvidéki és nagyváradi kollégák, abban a reményben, hogy a KMÚEK (Külhöni Magyar Újságíró Egyesületek Konvenciója) megalakulásának tizenötödik évfordulóját tartalmasan, eredményesebb munkát biztosító szervezeti formában tudjuk jövőre megünnepelni anyaországi pártolóinkkal.
Léphaft Pál
