Már régen fel szerettem volna tenni Heti kérdésként a következőt: Független szakmai szervezetnek tartja-e a Vajdasági Magyar Újságírók Egyesületét, amelynek elnöke az MNT Közigazgatási Hivatalának tagja tájékoztatási ügyekkel megbízott tanácsosként? De így nem jó a kérdésfeltevés, mert szuggerálja a választ is. Hogy bizony az egyesület nem független. Illetve, hogy a kérdést feltevő nem tartja annak.
Biztosan sántít a hasonlat, de ez olyan, mintha az országos vagy a vajdasági újságíró-szervezet elnöke a kormány tagja lenne. Ami semmiképpen sem fordulhatna elő. Kisebb összeférhetetlenségtől is már jajveszékelnie kellene a szervezet vezetőségének vagy tagságának, hiszen újságírókból áll, akik ilyen kérdésekben igen tájékozottak, s pontosan tudják, hogy ez enyhén szólva nincsen rendjén.
De az sincs rendjén, hogy a VMÚE-ben ezt senki sem teszi szóvá. Vagy ha igen, nem hallatszott ki a szervezetből. Pedig e szervezetnek hangosnak kell lennie, hiszen őrizni kell a sajtó szabadságát, az újságírói függetlenséget és pártatlanságot a tulajdonossal szemben is, akár magántulajdonosokról, akár közösségi tulajdonosról van szó. Az újságírók és szervezetük nem maradhatnak semlegesek a demokratikus értékek védelmében. Szervezetként is meg kell nyilatkozniuk.
Kinek a vétke, hogy firtatni kell az szakmai szervezet függetlenségét? A Magyar Nemzeti Tanácsé, amely magához vonta a szervezetet – lehet, nem is most, hanem még a VMÚE megalakulásakor -, ám elnökének kinevezésével formálisan is megszűntette függetlenségét, vagy a Vajdasági Magyar Újságírók Egyesületéé, amely ezt a helyzetet elfogadta? Szerintem az utóbbi érezhet inkább nagyobb felelősséget.
Egy demokratikus intézménynek ügyelnie kell arra, hogy ne érhesse még a gyanú árnyéka sem, hogy hozzájárult egy olyan helyzet létrejöttéhez, amelyben könnyedén képes befolyást gyakorolni a sajtóra. Ám az MNT esetében már kár ezen búcsálódni, hiszen a legbefolyásosabb vajdasági magyar orgánumok alapítójának jogait gyakorolja. Csak visszafogottsággal mutathatja meg, tiszteli a sajtó szabadságát, mert az neki is fontos. Természetesen nem lehetünk olyan naivak, hogy egy olyan fontos demokratikus alapjog ezen – jószándékon, személyes demokratikus elkötelezettségen – múljon. A politika amit meg tud szerezni, azt meg is szerzi. Ez lényegéből fakad, ez a célja, feladata.
Az újságíró-szervezetnek pedig a lényege a függetlenség. Ha ez nincs, akkor a szakmai szervezet sincs. Illetve nem az. Szervezetként működik, de nem feladatát látja el, hanem mondjuk társas estet, vagy tanácskozást, vagy továbbképzést, vagy valamilyen más fontos és hasznos akciót szervez. De ha nem független, nem lehet az újságírói szakmai integritás szervezett őre.
Ha már nemzeti közösségünkben a rendszer olyan, hogy a sajtószerveknek működésükkor valahol, a szakmai féltésére figyelő kisagyukban érezniük kell, hogy valódi tulajdonosaik a politika szférájában leledznek – még ha azok nem is fogalmaznak meg a szakmával ellentétes, teszem azt politikai elvárást -, egy független újságíró-szervezet valamiféle ellensúlyt csak képezhetett volna.
De lehet még ezen segíteni.
Javaslom, hogy tanácskozzon erről a VMÚE elnöke az MNT tájékoztatási ügyekkel megbízott tanácsosával. Könnyedén szót érthetnének.
Sebestyén Imre
(Vajdaság Ma, 2011. február 10.)
(Magyar Szó, 2011. február 14.)
